2016. december 16., péntek

Lisa De Jong When ​It Rains – Amikor esik…

Könyvajánló #14

Lisa De Jong When ​It Rains – Amikor esik…

Fülszöveg:
Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem. 
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el. 
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam. 
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe. 
Megsebeztek. 
Megmentettek. 
És reményre leltem. 
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat… 
Újra.



Nem tudom hol kezdjem. Annyi minden kavarog bennem a könyv kapcsán. 
Egyszerűen oda-vissza vagyok a könyvért.
Elképesztően tetszett és nagy hatással volt rám.


A történet úgy kezdődik, hogy megismerhetjük Kate (19) életét megváltoztató eseményt. Már ott tudatosul bennünk, hogy ez kemény lesz lelkileg.
Kattel két éve egy olyan dolog történt, amit senki sem érdemel. Már ott a lelkünkbe tapos az írónő.
A lány a történtek hatására befelé fordul, elveszíti legjobb barátnőjét és a legjobb barátját is valamelyest eltaszítja magától.
Baeu az a srác, akit Kate kiskora óta szeret, és tizenhét éves koráig bármit megadott volna a fiú szerelméért. Ám megváltoztak a dolgok. 


Kate akkor döbben rá Baeu hiányára, amikor a fiú egyetemre megy. Kate otthon marad, és dolgozik tovább a kávázóba. Ám egyik nap, belép az ajtón Asher (23).
Ő menti meg Katet. Ő az, aki kihúzza és lerombolja a falat, amit a lány két éve felépített.
A fiúról tudni kell, hogy neki is van múltja.
Ám van valami a jelenben is...
Asher és Kate kapcsolata lassan bizalmassá, elválaszthatatlanná válik. Könnyen jön a szerelem.

Azt hinnénk, de jó, egymásra talált két sérült múltú fiatal. Hah, na ekkor jött.
Ekkor jött az a pofon, az a hatalmas dolog, ami kitépte a szívemet, majd megcsavarta és még ráadásnak beletaposott. Ekkor volt, hogy a szemem vörös lett. Ekkor volt, hogy sok-sok zsebkendőkbe egymás után itattam fel a szememből kicsorduló könnyeket. Mert volt. Jó sok.
Annyit sírtam, hogy az már fájt. A történet egy olyan pontjához értem, amire nem számítottam.
Tudtam. Tudtam, hogy sírós lesz, de nem tudtam miért. Nem tudtam, hogy ennyire.


Számomra ez a könyv maga volt a csoda. Egy teljes nap kellett, hogy kiolvassam. De nem, ez itt nem ért véget. Sok napon át gondolkoztam a könyvön.
Annyira hatása alá vett, hogy aznap este, amikor Rá gondoltam, egyszerűen más szemszögből láttam a világot. Ekkor kezdtem újra itattam az egereket a könnyeimmel. 

"Asher sok mindent tanított nekem. Megtanított rá, hogy amíg lélegzem, addig nem ért véget az életem, és hogy nem szabad olyan gyorsan leírnom magam. Az is lehet, hogy nincs hatalmam minden fölött, ami történik velem, de eldönthetem, hogyan reagálok a dolgokra. Megtanította, hogy minél több kockázatot vállalok, annál kevesebb félelmet érzek majd később. Ha még egy kicsit sem mozdulok ki a komfortzónámból, sosem leszek képes rá, hogy úgy éljem az életet, ahogy kell. Azt is megtanította, mi az igaz szerelem. A szerelem a legerősebb érzelem, és mindnyájukban ott lakozik. És ha az ember rátalál, segíthet enyhíteni az összes fájdalmas érzést, amely láthatatlanul bennünk rejtőzik"

Nagy nehezen írtam meg ezt a bejegyzést sírás nélkül. Nem volt könyv, ami ennyire megviselt volna, pedig olvastam már jó sok drámát. 
De ilyet nem.
Ez számomra maga volt a mennyország és a pokol.

Tegyük hozzá, hogy nem vagyok mindennel megelégelve. Nem tartom hibátlannak, még csak egyet sem értek pár dologban.
Például ott a vége. Na nekem ez túl hamar jött. Túl váratlan volt. Még nem tettem magam túl a dolgokon. Még nem álltam rá készen.

Ott van az is, hogy nem tartom igazságosnak. Nem tartom igazságosnak ami történt. Nem, nem, nem. Ezt gondoltam, amikor az oldalakat olvastam. Nem akartam és nem tudtam elhinni, hogy ez történik.


"– Mostantól kezdve… 
Megcsókolt. 
– Amikor esik az eső… 
Megcsókolt. 
– Gondolj rám!"
Az Amikor esikről, mint cím, mint kulcsfontosságú, belső "poén", annyit kell tudni, hogy van mondani valója. Van egy története. Amit mindenképpen olvass el, ha teheted! Megfogod érteni. 











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése