Colleen Hoover · Tarryn Fisher - Soha, de soha
Fülszöveg:
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.
Nem sokat tudunk meg a fülszövegből, de nekem mégis felkeltette az érdeklődésemet, mindemellett, hogy Colleen Hoover irományait mind imádtam, reméltem, hogy ebben se csalódok.
Nem csalódtam. Imádtam!
Tudomásom szerint a könyv 2016.december. 16-án jelenik meg, éppen ezért előrendeltem a könyvmolyképzőn, három-négy nap alatt meghozta. http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/colleen-hoover-tarryn-fisher-never-never-soha-de-soha-never-never-1-7562)
A történet Charlieról és Silasról szól, akik egy nap úgy találják magukat az iskolában, hogy nem emlékeznek semmire. Sem a családjukra, sem az emlékekre, barátaikra. Semmire. Egymásra sem.
Mint kiderül, négy éve alkotnak párt, akik nagyon szeretik egymást, mégis megcsalták a másikat. Sok dologra derül fény.
Amikor rájönnek, hogy nem egyedül vannak, hanem mindkettejükkel ez történt, hogy nem emlékeznek, összefognak és együtt próbálnak utána járni a dolgoknak, az okoknak.
A könyv csak 174 oldalas, úgyhogy sok mindent nem várhatunk egy ilyen vékony könyvtől, még is megadott mindent, ami nekem kellett.
Izgalmas volt, rejtélyes, néhol romantikus (de most kivételesen ez nem a fő téma, hanem az összekapcsolt szál volt)
"Lassan megint felállok, és odaballagok mellé. A bevetetlen ágyára meredek. A szeme világít, nem is tudom, talán a döbbenettől. Követem a tekintetét a lepedőig. Aztán megfagy az ereimben a vér."
A könyv felváltott szemszögből íródik, úgyhogy beleláthatunk mindkét főszereplő gondolataiba.
A vége egy nagy csavar, az ember magához se tér, és azonnal a következő részt akarja. Bevallom, én is így voltam.
Röpke három óra alatt olvastam ki, de ez a három óra maga volt a mennyország. Beleolvadtam és együtt ismertem meg a világot velük és együtt próbáltam rájönni az okokra Charlievel és Silassal.
" Ott van még egy kipontozott vonal. A nevemet kellene ráírom,de fogalmam sincs, mi a nevem. A tanár Wynwood kisasszonynak nevezett. Miért nem ismerem fel a saját nevemet? Miért nem tudom, hol vagyok? Vagy azt, hogy ki vagyok?"
Silast nagyon megkedveltem, Charliet is, de Silast jobban.
Tetszett, ahogyan kezelték a helyzetet, hogy semmire sem emlékeznek.
Tetszett, ahogyan... igazából minden tetszett.
Csak ajánlani tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése