Sztori time #1
Szeretném elmesélni nektek, hogyan és miért kezdtem el olvasni.
A testvérem akkori barátnőjének köszönhetem úgymond, hogy elkezdtem olvasni. 2015 nyarán történt, amikor rájöttem, hogy nézni nem "mernék" thriller, krimis, véres akciós filmet, ám szívesen olvasnék e témájú könyvet. Ekkor a bátyám barátnőjétől kértem valamit, amit nyaralni is elvihetek. Ekkor kaptam meg Dan Brown - Inferno c. könyvét. Mind szép és jó volt... egyébként tényleg nagyon tetszett. Aztán a nyaralásból hazaérve megnéztem az Az útvesztő film előzetesét YouTube-on. Kedvet kaptam ahoz, hogy elolvassam, ezért abba hagytam az Infernot és kölcsönkérdtem James Dasner - Útvesztő trilógia első részét.
A Balatonon a nagymamám "nyaralójában" töltöttünk el 3 napot, amire már magammal vittem a könyvet. Egyik este kézbe vettem és elkezdtem olvasni. Nagyon megtetszett, ezért másnap a strandon is csak olvastam és olvastam.
Amikor hazaértünk azt vettem észre, hogy otthon az ágyamon ülve olvastam. Ami az én esetemben nagyon furcsa volt, mert tudniillik borzasztóan utáltam olvasni. Igazából ezt az érzést a kötelező olvasmányok miatt éreztem, mert azokat tényleg utáltam (utálom) olvasni. Annyira nagy dobra vertem, amikor kiolvastam Az útvesztőt, mert mint mondtam ez nálam nagy szám volt. Aztán jött a második rész, a Tűzpróba. Utána a Halálkúra. Azután szépen elkezdtem a Szent Johanna Gimit. Majd a sorozat kiolvasása után a többi Leiner Laura könyvet.
Mind ez pár hét és egy éve lesz. Egy éve kezdtem olvasni. Akkor tapasztaltam meg, hogy az olvasás boldoggá tesz. Így utólag nem tudom mit csináltam volna két és fél hónapos szünetben, de már nem is kell erre gondolnom.
Köszönöm a bátyám akkori barátnőjének, hogy a sok nálunk való olvasásával inspirált az olvasásra és köszönöm, hogy odaadta Az útvesztőt-t és köszönöm James Dashnernek, hogy megírta a könyvet és hogy a könyvének köszönhetően szerettem meg az olvasást.
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése